Végre eljött a várva-várt nap!Reggel suli, bevásárlás, meg ilyesmi. Utána gyorsan kitakarítottam a szobámat, meg egy mosást is bekapcsoltam. Rohantam az állomásra, mert még kellett vennem egy 10 alkalmas Go Pass-t 46 Euroért, ami olyan vonatbérlet, amire az utas írja rá, hogy honnan hova megy és egész Belgiumban érvényes, szóval elég kényelmes. Egyszerre több ember is használhatja, így számításaim szerint pont el fog fogyni, mire Andi hazamegy. A fapados járatok nem Brüsszelben, hanem Charleroi-ban érnek földet, ami 46 km légvonalban délre Brüsszeltől, és szerintem még nagy jóindulattal sem lehetne Brussels South Charleroi Airportnak nevezni. Leuvenből csak Brüsszelen keresztül lehet eljutni vonattal Charleroiba, ahonnan még egy 15 perces busz út vár a kedves utasra 2.50 Euroért. Mindennel együtt kb. két óra az út, ami azt jelenti, hogy a repülővel egyidőben kellett elindulnom. De kár volt sietnem. Már Brüsszelben vártam a csatlakozást, mikor Anditól jött az SMS, hogy legalább másfél órát késnek műszaki hiba miatt. Zorall! Még jó, hogy vittem egy kis sportpszichologia olvasni valót. (Kenneth Baum: The Mental Edge Jó könyv, ajánlom mindenkinek!) Szóval volt időm megcsodálni a repteret, de sajnos a gépeket pont nem lehettet látni az épülettől. Viszont volt egy szép műanyag ló, meg érdekes épület, meg minden. Ahogy teltek-múltak az órák, mindig egyre csúszott az érkezési idő a kivetítőn, így végül a tervezett 17:05-as érkezés helyett négy órával később, 20:50-kor szállt le a gép. Andi utólag elmesélte, hogy egy Londonba menő járatot töröltek, és azzal a géppel mentek, mivel az eredeti gépnek bekrepált a számítógépe. Meg erős szembeszél is volt, ami tovább lassította az utazást. De lényeg, hogy végre megérkezett! Hosszú út várt ránk hazafelé, ugyanis Brusszelben még vagy fél órát várni kellett a csatlakozásra. Kb 0:30-kor értünk haza a koliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése